A természetfotós története
Nemes Madocsa Nándor
Isten hozott a vadon élő virágok világába. Örülök, hogy itt vagy. A nevem Nemes Madocsa Nándor, természetfotós vagyok, Vásárhelyen születtem, de Brassóban élek és az évek során rájöttem, hogy számomra a fotográfia nem csupán egy szép kép, hanem a természet felfedezésének és az élő világ megértésének egyik módja. Sokat időzöm a szabadban, néha órákon át várok egyetlen fotóért. Nem azért, mert nehéz lefotózni egy növényt, hanem mert minden virágnak van egy pillanata, amikor igazán megmutatja a formáját, a fényeit és a saját történetét.
Mielőtt főállású fotós lettem volna, több mint egy évtizeden át angoltanárként dolgoztam. Ez a tapasztalat olyan tulajdonságot alakított ki bennem, amely a képeimben is visszaköszön: a részletek észrevételének türelmét és azt a vágyat, hogy a dolgok ne csak láthatóvá, hanem érthetővé is váljanak.
Ami a leginkább lenyűgöz, az a vadvirágok világa – egy hihetetlenül kifinomult, törékeny és legtöbbször észrevétlenül hagyott birodalom. Idővel kezdtem felismerni, hogy minden növénynek saját vizuális identitása van: tökéletes felépítés, természetes elegancia és olyan összetettség, amely valódi figyelmet érdemel. Évekig tartó felfedezések, több száz csendben eltöltött óra és több ezer felvétel vezettek végül a Floragraf projekt megszületéséhez.
Nem csupán egy fotóalbumot akartam létrehozni, hanem egy élményt. A Floragraf által a meghívásom egyszerű: lassítsunk egy kicsit, nézzünk figyelmesebben körül, és vegyük észre, milyen lenyűgöző a növényvilág. A természet ugyanis nem csupán életünk díszlete, hanem az egyik legkifinomultabb műalkotás, amely valaha létrejött.
Számomra minden fénykép egy találkozás egy olyan életformával, amely tőlünk függetlenül létezik, mégis rendkívüli szépséget tár fel, ha megállunk előtte. Tízévesen kaptam az első fényképezőgépemet; akkor még nem tudtam, hogy nemcsak a világot, hanem önmagamat is felfedezem rajta keresztül. Ma a természet apró, csendes részleteit keresem – azt, ami mellett könnyen elsétálunk. Mert a valódi érték sokszor nem látványos, hanem halk és jelenlévő.
Nem azért fényképezek, hogy „megmutassam” a természetet, hanem hogy emlékeztesselek arra, ami benned is ott van: a csendre, az életre és önmagadra.